Szerző: Földi Rita
Nem is tudod mennyire üres az életed,
mígnem egyszer csak megtalálod a kedvenc ételed.
Így volt ez nálam is egy balatoni nyaraláson,
Tihanyban, a Visszhang-dombon, nem messze az Apátságtól.
Ott van még most is az a szőlőlugas kis csárda,
panoráma nélkül, de nekem mégis gyomrom sztárja.
Mert ott volt először, és még utána sokadszor,
a fogassal és a mandulával az a forró kalandom.
Frissen érkezik és illatával elbódít,
a tányéromon két régi szerető találkozik.
Ott van a ropogós, mosolygós mandula,
látom aranysárga haját, nőiességével csábít.
S ott van az omlós, melankolikus fogas,
íze, külleme mégis oly férfias.
S e kettő ellentét, ha találkozik, mennyei harmónia egyesül,
szerelmük kevert salátaágyon íz gyönyört szül.
Szinte belepironkodom, ahogy őket látom,
ez nem egy nyári szerelem, ez örök mámor.
A fogas vadul csókol és a mandula is akarja,
pár csepp citrom kell még e tüzes kalandra.
S ahogy lassan elfogy tányérodról minden falat,
emlékeidben folytatódik tovább ez a különös kapcsolat.
Aztán ahogy egyre több ilyen románcot látsz,
rájössz, hogy már csakis a fogas és a mandula kalandjára vágysz.