2023.08.28.
Elfogadás
Miért lett az elfogadás annyira elcsépelt szó mostanában? Talán azért, mert annyi negatív érzést társított már hozzá a média. Homoszexuális felvonulások, nők egyenjogúságának mozgalma és még sorolhatnám, hogy mit kell elfogadnunk a média szerint. Szeretném visszaadni a szónak a valódi értelmét, függetlenül minden izmustól vagy a kifordított világ által kreált viselkedésmintáktól. Úgy hiszem, azért is akarjuk kifordítani ezt a szót is, mert alig tudunk vele mit kezdeni. Elfogadni nagyon nehéz.
Nehéz elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Mert néha van benne valami olyan, ami zavar minket. Bánt, idegesít, felbosszant, egyszerűen nem tudunk vele mit kezdeni. Látunk benne valamit, amit nem tudunk elfogadni. Mi introvertáltak vagyunk, halk szavúak. A másik meg hangoskodik, kivonul az utcára és mutogatja magát. Mi mindent szépen rendben tartunk, a fiókos szekrényeinkben katonás rendben állnak a zoknik. A másik meg csak behajigál mindent és káoszt teremt maga körül. Mi lassan beszélünk és tagoltan. A másik meg hadar és összevonja a szép szavakat.
Úgy hiszem, hogy az, ami a legjobban idegesít a másikban, azzal van a legtöbb dolgunk önmagunkban. Azt kell rendeznünk elsőként. A másik csak egy tükröt mutat. Egy olyan tükröt, melyben kristálytisztán látszódik az a terület, amit magunk elől is el akarunk rejteni. Nem úgy gondolom, hogy innentől forduljunk ki magunkból és cselekedjünk teljesen ellentétesen azzal, amilyenek vagyunk. Nem. Lássuk meg, hogy a másik miért ilyen! Ezzel felfedezhetjük magunkban is, hogy mi miért vagyunk, lettünk mások.
Az elfogadás megértéssel kezdődik. Meg kellene értenünk, hogy a másik is tele van sérülésekkel, ő is ugyanúgy küzd problémákkal, harcol nap, mint nap, leküzdi önmagát, vagy éppen csatákat veszít. Ha nem így lenne, akkor nem is lenne ember, nem is lenne már itt a Földön. Hiszen emberként mindannyian azért jövünk, hogy tanuljunk. Ez pedig küzdelemmel és nehézségekkel jár.
Nem tudhatod, hogy milyen leckék vannak a másik mögött, nem tudhatod, hogy éppen milyen küzdelmei vannak. Mogorván beszél hozzád és te azt hiszed, nem képes a szeretetre. Pedig lehet, hogy épp akkor veszített el valaki olyat, akit nagyon szeretett. Idegesít, hogy tetteivel káoszt teremt, de talán épp káoszba borult az élete és ő is vágyik a rendre, csak nem tudja, hogy mit tegyen.
Azért nehéz elfogadni, mert az első lépcsőfokán, a megértésen nem nagyon tudunk átlépni. Akkor pedig jöhet újra a tükör! Magamat megértem? Önmagamat képes vagyok elfogadni?
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, önmagamat hogyan lássam szépnek?
